Keresés

Online jegyvásárlás

A Rudas fürdő anno

A Rudas fürdő 1566-1572 közötti felépítése Szokoli Musztafa budai pasa nevéhez köthető, amely olyan mértékben sikerült, hogy a fürdőt a mai napig folyamatosan használják, kisebb javításokkal. A Rudas fürdő ilidzsa típusú fürdő volt, amely a források vizének hasznosításával épült, központi részét a medence foglalta el.

A fürdő török kori neve a „Zöld oszlopos fürdő”, melyet a régészek szerint a ma már nem álló zöld oszlopról kaphatta (az oszlop helyét nem találták meg, de a falakba építve még ma is láthatóak zöld kövek). Jelenlegi nevének kialakulásáról több vélemény is felvetődött. A lehetséges változatok egyike, hogy a kompkikötő rúdjáról kapta a nevét, más vélemények szerint azonban a környéken élő rácok által használt Rudna ilidzse (ásványos fürdő) névből alakult ki a Rudas elnevezés.

Buda felszabadulása után I. Lipót a törököktől visszafoglalt területeket kincstári tulajdonnak tekintette, majd 1696. december 1-én a város tulajdonába adta. Az 1700-as években a fürdő fejlődésnek indult. A török fürdő mellé már külön fürdők is épültek vendégszobákkal (Ferenc és Terézia fürdő), valamint akkor épült a török fürdő kupolaterében a ma is meglévő négy sarokmedence.

A fürdő bővítésére az 1800-as évek végén több terv is készült (Ybl Miklós is készített tanulmányt), melynek eredményeképpen 1885-ben elkészült a férfi-női népfürdő, 1895-ben pedig átadták a népfürdőkhöz illeszkedő úszócsarnokot. Ez volt a főváros második fedett uszodája, a császár ún. ásványvíz úszófürdője után.

1916-ban a fürdő déli részén lévő Aranybárány fogadó átépítésével kialakítottak egy ásványvíz-palackozó üzemet, mely a Hungária forrás vizét palackozta „Hungária forrásvíz”, illetve szénsavval dúsított formájában „Harmatvíz” néven. (A palackozó 2005-ig üzemelt.) 1924-ben a fürdő és az Erzsébet híd közötti parkos területén felépült a Hungária forrás ivócsarnoka.

1935-ben szerkezeti változtatások nélkül átalakításokat végeztek a fürdőben, melynek következtében a földszinten kádfürdők, orvosi rendelő és vendéglő, az emeleten pedig 23 szállodai szoba lett kialakítva. 1936-ban érdektelenség miatt a női napok megszűntek.

A fürdő a II. világháborúban nagyon súlyos károkat szenvedett. A fürdő északi része teljesen megsemmisült, azonban az eredeti török fürdő sértetlen maradt. A háború után a rombadőlt épületrészeket és a sérült gyógyszállót elbontották. Mivel a fürdő bejárati homlokzata elpusztult, beépítették a török fürdő és az uszoda közötti ún. Forrásközt és ez a csarnoktér lett mindkét egység közös bejárata. A munkálatok 1953-ra fejeződtek be.

A török hagyomány folytatódik a kötényes fürdőzéssel, és a 2004. évi felújítások óta már a hölgyek is igénybe vehetik a gőzosztály szolgáltatásait keddenként (női nap), illetve péntek délután és hétvégeken (társas fürdőzés fürdőruhában).